2017. október 25., szerda

Október 23-i magyar ünnep Padovában


A padovai Szent István király plébániatemplomban október 22-én tartott magyar szentmisét követően adta át Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét Dr. Okolicsányi Lajos orvosprofesszornak.
A Velence-környéki magyarok nemzeti ünnepi megemlékezéseinek hagyományosan az első magyar király tiszteletére szentelt templom ad helyet, mely eszmeileg kapcsolódik az 1956-os forradalomhoz: az akkori padovai püspök a magyarok iránti szolidaritás jegyében választotta az új templom védőszentjéül Szent István királyunkat.
Habsburg Eduard nagykövet (j2) és Szabó Katalin elnökasszony (k)
három ötvenhatos társaságában: Gombos Csaba, Pintér Lajos, Okolicsányi Lajos (j)
Okolicsányi Lajos ’56-ban belépett a Nemzetőrségbe, s a Forradalom bukásakor menekülni kényszerült. A padovai egyetemen végzett és lett orvosprofesszor. A Máltai Lovagrend tagjaként is számos jótékonysági kezdeményezés előmozdításában vett részt, segítette a magyarokat és nagyban hozzájárult az olasz-magyar kapcsolatok fejlesztéséhez.
A magyar szentmisét Németh László atya, az olaszországi magyarok főlelkésze celebrálta, az ünnepséget a Trivenetói Olasz-Magyar Kulturális Társaság szervezte. A mintegy 80 fős közönség soraiban Észak-Kelet Olaszország minden megyéjéből érkeztek magyarok és olaszok egyaránt.

2017. október 24., kedd

A Szentszéki Nagykövetség ünnepsége


A Szentszéki Nagykövetség október 9-én ünnepelte Magyarok Nagyasszonya ünnepét. A kialakult gyakorlat szerint – alkalmazkodva a római és vatikáni körülményekhez – az augusztus 20-i állami ünnep helyett ezen a magyar szempontból szintén fontos ünnepnapon, egyben a vatikáni magyar kápolna búcsúnapján került sor a hagyományos nemzeti ünnepi fogadásra a Római Magyar Akadémia termeiben.


Másnap, október 10-én Erdő Péter bíboros celebrált szentmisét a magyar kápolna búcsúja alkalmából a Szent Péter-bazilika altemplomában található Magna Domina Hungarorum kápolnában.
A vatikáni magyar kápolna búcsúja - Erdő Péter bíboros és Kocsis Fülöp metropolita a magyar papsággal

A nagykövetség orgonakoncertjei


A VI. Nemzetközi Hagiológiai Kongresszus tiszteletére nagykövetségünk október 5-én este orgonahangversenyt szervezett a római Szent Dorottya templomban.
Érszegi Márk követségi tanácsos - Sághy Marianne, a Magyar Hagiográfiai Társaság elnöke
- P. Umberto Fanfarillo plébános - Almásy László oronaművész

Almásy László orgonaművész több XX. századi magyar egyházi zeneszerző művét szólaltatta meg, külön kiemelve Kodály Zoltánt, a zeneszerző halálának 50. évfordulója alkalmából.
A Santa Dorotea templom és orgonája

A hangversenyen megtöltötték a templomot a magyar és a horvát hagiográfiai társaságok rendezte kongresszus résztvevői, valamint a minorita atyák vezette plébánia hívei.
Rieti: Gyimesy Anna - Almásy László -
Gianfranco Formichetti rieti kulturális tanácsos - Érszegi Márk nagykövetségi tanácsos

Almásy László október 7-én Rietiben a különlegesnek számító, monumentális „Dom Bedos Roubo – XVI. Benedek Pápai Orgonán” (Szt. Domonkos templom) adott hangversenyt a rieti magyarok és a Római Magyar Akadémia szervezésében.
A XVI. Benedek nevét viselő orgona Rietiben (Chiesa S. Domenico)




2017. július 14., péntek

Esterházy Jánosról a L’Osservatore Romano vatikáni napilapban


Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet Esterházy János halálának 60. évfordulójára készült írása a L’Osservatore Romano vatikáni napilap 2017. április 5-i számában jelent meg. Szövegét közzétesszük magyar fordításban.


* * *

Esterházy János tanúsága – A nemzetek testvériségének előmozdítója

HABSBURG-LOTHARINGIAI EDUARD

„Minden úgy van jól, ahogy a jó Isten akarja. Ha Ő jónak tartotta ezt, akkor ez nekem is jó. Ki vagyok én, hogy a jó Isten akaratát ellenezzem?” Ezzel a lelkülettel vállalta Esterházy János a kényszermunka és a börtön szenvedéseit, egy valóságos kálváriát, ami éppen hatvan évvel ezelőtt ért véget a csehszlovákiai Mírov várbörtönében. Személye valamiképpen megtestesíti a közép-európai népek egész huszadik századi drámáját.

Két jelentős magyarországi, illetve lengyelországi nemesi család leszármazottjaként a mai Szlovákia területén született, hamvai pedig jelenleg Prágában nyugszanak. Védelmezte közösségének jogait, segítette a második világháború üldözöttjeit, szembeszállt mind a nácizmussal, mind a kommunizmussal, kényszermunkát és börtönt szenvedett a szovjet Gulágon, illetve a kommunista Csehszlovákiában. Mindenekelőtt azonban mélyen hívő katolikus volt, a nemzetek közötti testvériség meggyőződéses előmozdítója.

Esterházy János az Osztrák-Magyar Monarchiában született 1901. március 14-én, Nyitraújlakon (ma Velké Zaluzie Szlovákiában). Igen fiatalon elvesztette édesapját, így lengyel édesanyja, Elzbieta Tarnowska nevelte fel őt és nővéreit, Lujzát és Máriát. A harmincas években a csehszlovákiai magyar közösség képviseletében politikai pályára lépett. A Rerum novarum enciklika ihlette Keresztényszocialista Párt elnöke volt, képviselő a prágai, majd a pozsonyi parlamentben. Keresztény hite vezérelte, és a meggyőződés, hogy cseheknek, szlovákoknak és magyaroknak ki kell engesztelődniük egymással. Az volt politikai célkitűzése, hogy ténylegesen megvalósuljon mindaz, amit a Versailles-környéki békeszerződések a különböző országok nemzeti kisebbségeinek garantáltak. Ezért hát éppúgy kiállt a csehszlovákiai magyarokért, mint a magyarországi szlovákokért. Karl Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter ezért is nevezte őt “Közép-Európa legbecsületesebb politikusának”.

A második világháború alatt elősegítette számos politikus és zsidó menekülését a németek által megszállt Lengyelországból, akik Magyarországon lelhettek menedékre, vagy folytathatták útjukat a nyugati országokba. Hasonlóképpen cselekedett, amikor a csehszlovák politikusoknak kellett menekülniük, majd pedig a szlovákiai zsidókat segített menteni.

A német megszállás utolsó heteiben a Gestapo üldözte, ezért Pozsonyban kellett bujkálnia. A háború után felkereste a csehszlovák belügyi népbiztost, a kommunista Gustáv Husákot, hogy a magyar közösség ügyéről tárgyaljon. Husák azonban nácibarátság vádjával letartóztatta és kiszolgáltatta a szovjeteknek. Deportálták tehát a Szovjetunióba, ahol a rettegett moszkvai Ljubljanka börtönbe zárták, és kimondhatatlan kínzások után egy kirakatperben tízévnyi kényszermunkára ítélték. A szibériai Gulág különböző táboraiban raboskodott, ahol súlyosan megbetegedett. Távollétében a pozsonyi szlovák nemzeti bíróság náci háborús bűnösként halálra ítélte. A szovjetek 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak, hogy végrehajthassák a halálbüntetést. Végül, különböző személyiségek közbenjárása nyomán (hiszen sokan ismerték az igazságot), „kegyelemből” életfogytiglanit kapott.

Néhány hétig egy pozsonyi kórházban kezelték, ahonnan Esterházynak módja lett volna megszökni, ám ő ezt elutasította mondván, tiszta a lelkiismerete és nem akarja elhagyni hazáját s közösségét. Megkezdődött hát valóságos keresztútjának második szakasza a különböző csehszlovákiai börtönökben, amit ő a közösségéért vállalt engesztelésként élt meg. „Tudod – mondta húgának – mindig imádkoztam, hogy visszajöhessek (…) ahol szentmisére járhatnék, és ez már megvan.”

Közben családja szétszóródott a világban: felesége és két gyermeke Magyarországra menekült, ahol a kommunisták internálták őket arisztokrata származásuk miatt. Gyermekeinek később sikerült nyugatra menekülniük. Édesanyja és nővére, a keresztény-szociális mozgalomban ugyancsak aktív Esterházy Lujza Franciaországba emigrált. Egyedül a férje révén lengyel állampolgár, s így nagyobb védettséget élvező Mária húga maradhatott mellette, hogy megannyi nehézség közepette is gondoskodjon róla a ritkán engedélyezett látogatások során, illetve folyamatosan próbálkozzon számára kegyelmet kieszközölni. Éppen az ő naplójából és leveleiből ismerhetők meg Esterházy János mártíriumának egyes vonatkozásai, melyeket szibériai és csehszlovákiai fogolytársainak beszámolói is alátámasztanak (még Alekszandr Szolzsenyicin is megemlíti A pokol tornáca című regényében).

A tanúvallomásokból kitűnik, hogy Esterházy a börtönt is egyfajta szolgálatként fogta fel, ahogy korábban politikai szerepvállalását. Teljességgel ráhagyatkozott az isteni gondviselésre, felajánlva szenvedéseit saját és szélesebb családjáért. „Isten kegyelmébe vetett hite erősebbnek bizonyult bármiféle gyűlöletnél és haragnál azok iránt, akik ilyen szörnyű szenvedéseket okoztak neki” – írta róla Dagmar Babčanová, Szlovákia volt szentszéki nagykövete.

Az embertelen börtönkörülmények közepette is meg tudta őrizni derűjét, súlyos tüdőbaja és emberileg teljesen kilátástalan helyzete ellenére. Sőt, képes volt reményt önteni társaiba, és a megpróbáltatások közepette is a szeretet apró cselekedeteivel erősíteni hitüket. Az állandó imádság volt ebben segítségére, valamint „a legfontosabb táplálék”, ahogyan a húgának küldött ritka leveleiben az Oltáriszentséget nevezte. Kezdetben ugyanis a Szentostyát a húga juttatta el hozzá kétszersültek közé rejtve. Némelyik börtönben viszont a kommunista diktatúra által bebörtönzött papok „titkos” szentmiséin is részt vehetett.

Hosszú évek szenvedései után Esterházy János 1957. március 8-án reggel hunyt el a mírovi börtönben. Utolsó óráján Vasil Hopko eperjesi görögkatolikus püspök állt mellette, akit 2003-ban vértanúként boldoggá avattak. Húga, Mária hiába kérte a hatóságoktól a holttestet, hogy otthon eltemettethesse: Esterházyt még holtában is börtönben akarták tudni.

A kommunizmus bukása után lánya, az Olaszországban élő Esterházy-Malfatti Alice kezdeményezte mártír apja rehabilitálási folyamatát és hősies küzdelmet folytatott, hogy az ellene felhozott rágalmakkal szemben megismertesse az igazságot. 1993-ban Oroszországban rehabilitálták Esterházyt, elismervén, hogy politikai per áldozata volt. 2009-ben Lengyelország a „Polonia Restituta” kitüntetéssel ismerte el a háború alatt a lengyeleknek nyújtott segítségét. 2011-ben a Rágalmazás-ellenes Liga a Jan Karski Courage to Care Award-dal tüntette ki, amiért számos zsidó életét megmentette.

Esterházy János utolsó kívánsága azonban, hogy szülőföldjén temessék el, mindmáig nem teljesült. Csak 2007-ben sikerült kideríteni, hogy a hamvait tartalmazó urnát a prágai Motol egykori börtönének temetőjében helyezték el, ahol ma a kommunisták áldozatainak emlékhelye található. Márványtábla őrzi emlékét Motolban, illetve Mírovban, továbbá számos emlékmű Szlovákiában és Magyarországon. Mind többen osztják a meggyőződést, hogy Esterházy nem egy igazságtalan kor áldozata volt csupán, hanem a közép-európai népek közötti kiengesztelődés mártírja.

Halála óta szentség hírében áll Esterházy János. Nemcsak családtagjai és ismerősei tartották annak, hanem mindenekelőtt rabtársai. Néhány hónappal halála után egy pap, akitől rendszeres gyászmisét kértek lelkiüdvéért, azt mondta róla a rokonoknak: „Nem tudom, ki volt ez a maguk elhunytja, de amikor misét mondtam érte, mindannyiszor az az érzésem támadt, hogy inkább nála kellett volna közbenjárnom, mintsem hogy érte imádkozzam”.

(magyarra fordította: Érszegi Márk Aurél)

2017. június 1., csütörtök

A Szent László Láng megáldása


Ferenc pápa megáldotta a Szent László Lángot a május 31-i általános kihallgatás alkalmával a Vatikánban. A kihallgatást követően a magyar delegáció – Gaal Gergely, a Szent László Év tanácsadó testületének elnöke, Slaba Ewa, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke, Kollár János, a Győri Lengyel Önkormányzat vezetője és Dr. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke – rövid imádságos megemlékezést tartott a Szent Péter-bazilika altemplomában, a Magyarok Nagyasszonya Kápolnában, a Szent László királyt ábrázoló domborműnél.
A magyar delegáció a Szent László Lánggal
a vatikáni Magyarok Nagyasszonya Kápolnában
 

2017. május 25., csütörtök

Dobos András atya kitüntetése


A Magyarország és a Szentszék kapcsolatainak fejlesztése terén kifejtett munkássága elismeréseképpen Dobos András atya, a budapesti nunciatúra korábbi titkára, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át május 24-én a Pápai Magyar Intézetben rendezett ünnepség keretében. Az ünnepeltet köszöntötte Mons. Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora, valamint Mons. Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök.
Orosz Atanáz püspök, Dobos András atya, Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet
 
Az érdemrendet átnyújtó Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet laudációjában rámutatott, hogy a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat konkrét emberek fejlesztik és ápolják, akik ahhoz sokat hozzátesznek saját személyiségükből is. Dobos András atya esetében ez – egyebek mellett – egy egészen különleges módon is megvalósult: éveken át ő tolmácsolta Alberto Bottari de Castello nuncius úr szavait a különböző világi vagy egyházi rendezvényeken. „Mondhatjuk úgy, hogy a pápa képviselőjének magyar hangja volt, tehát Péter Utódának szavát segített eljuttatni a magyar hívekhez” – emelte ki a nagykövet.
Laudáció (foto: Ádám Miklós)

Dobos András a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban 2000-ben tett érettségit követően a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye (akkor: Apostoli Exarchátus) diakónusa (2009), majd papja (2011) lett. Egyetemi tanulmányait a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen folytatta, a Collegium Germanicum et Hungaricum ösztöndíjasaként.

Nyíregyházán püspöki titkárként szolgált, 2010-2013-ban a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola docense, 2011-2013-ban a Görögkatolikus Papnevelő Intézet tanulmányi prefektusa, majd propedeutikus évfolyamának elöljárója volt. 2013-2016. között a Magyarországi Apostoli Nunciatúra másodtitkáraként szolgált. 2016-tól Rómában, a Pápai Keleti Intézetben folytat doktori tanulmányokat.

2017. május 5., péntek

Mindszenty-mise Rómában


Mons. Tóth Tamás köszönti
Ravasi bíborost
A majd két évtizedes múltra visszatekintő évenkénti római Mindszenty-megemlékezésre az idén május 4-én került sor. Németh László olaszországi magyar főlelkész, a Szent István Alapítvány, a Pápai Magyar Intézet, a Római Magyar Akadémia és Szentszéki Magyar Nagykövetség által közösen szervezett misére szokás szerint a Santo Stefano Rotondo templomban, Mindszenty bíboros egykori címtemplomában került sor.

 Az idei Mindszenty-misét Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsa elnöke celebrálta, számos magyar és más nemzetiségű római pap részvételével. A diplomáciai testület részéről tucatnyi nagykövet és ügyvivő jelent meg, köztük az orosz nagykövet és a – magyar származású – amerikai tanácsos.

 Beszédében Ravasi bíboros emlékeztetett arra, hogy Mindszenty bíborosnak „szoros de nehéz kapcsolata volt VI. Pál pápával”, aki ugyan felkérte Mindszentyt a lemondásra, de meghatott szavakkal „felelős pásztorként és az ellentmondás jeleként” emlékezett meg róla halála alkalmával. Ravasi szerint Mindszenty bíboros szenvedései hosszú távon értelmet nyertek, s végül II. János Pált idézte, aki Mindszenty sírját felkeresve azt mondta róla: a Krisztus és az Egyház, valamint a haza iránti hűség ragyogó példáját hagyta ránk, neve áldás marad mindannyiunk számára.



A Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásának köszönhetően a misén részt vett a kecskeméti társszékesegyház „Benedictus” kórusa és a „Lakó Sándor” Kamarazenekar. A misén Halmos László és Esterházy Pál zenéit szólaltatták meg, a szertartás után pedig rövid hangversenyt adtak Liszt Ferenc és Kodály Zoltán műveiből. A kórus ezt megelőzően énekelt Ferenc pápa szerdai általános kihallgatásán is.
 


A Mindszenty-misét felvette – illetőleg Facebook-on élőben közvetítette – a Bonum TV.
(fotók: Szabó I.)

 

2017. április 25., kedd

Szent Adalbert-mise a Vatikánban „visegrádi” keretekben


A Visegrádi Csoport országai, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia vatikáni diplomáciai képviseletei idén a soros elnökséget adó lengyelek szervezésében emlékeztek meg, április 24-én délelőtt, a közös szentjüknek tekinthető Szent Adalbert vértanúról. A szentmisét Stanislaw Rylko, a S. Maria Maggiore-bazilika archipresbiter-bíborosa mutatta be a vatikáni bazilikában, Szent II. János Pál pápa sírján. Magyar részről koncelebrált Mons. Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora. A hívek könyörgését a diplomaták olvasták fel, mindegyikük a maga anyanyelvén.

Stanislaw Rylko bíboros a Szt. Adalbert-misén
Szentbeszédében Rylko bíboros külön köszöntötte Pavel Vosalik cseh, Janusz Kotanski lengyel és Peter Sopko szlovák nagykövetet, valamint Érszegi Márk Aurél magyar ügyvivőt. Felidézte II. János Pálnak Szent Adalbert gniezói sírjánál 1979-ben mondott beszédét, aki lengyel pápaként azt tekintette saját küldetésének, hogy általa az Egyházban tudatosuljon a közép-európai népek jelenléte és öröksége, s hogy személyében mintegy megjelenítse Európa lelki egységét.

Rylko bíboros rámutatott, a szent pápa szavai ma is igen aktuálisak, sőt kihívást jelentenek: hiszen bár sokan sokat beszélnek Európáról, de inkább vészterhes, mintsem reményteli jövőt jósolnak neki. Pedig Európa ma is reményt meríthet keresztény gyökereiből és örökségéből. Ahogy II. János Pál 1982-ben Compostelában figyelmeztetett: „Szeretettel kiáltok hozzád, ősi Európa – találj önmagadra, légy önmagad! Fedezd fel származásod, éleszd fel gyökereid!”

Stanislaw Rylko bíboros szerint a közép-európai országok küldetése ma éppen abban áll, hogy segítsenek Európának újra felfedezni ezen örökséget és szellemi-lelki erőforrásokat.

2017. április 22., szombat

A L’Osservatore Romano recenziója a „Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatai 1920-2015” kötetről


A „Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatai 1920-2015” című tanulmánykötet olasz kiadásáról írt hosszú recenziót Giampaolo Romanato történészprofesszor, a Pápai Történettudományi Bizottság tagja a L’Osservatore Romano április 7-i számában. A köteten belül elsősorban az általa is jobban ismert két világháború közötti időszakra, valamint a kommunista hatalomátvétel következményeire összpontosít.

A L'Osservatore cikke
A “Magyarország sebei. Az ország, amelyet Musil úgy szeretett” (Gianpaolo Romanato: L’Ungheria e le sue ferite. Quel grande Paese amato da Musil; L'Osservatore Romano 7 aprile 2017, p. 4.) című írásának érdeme, hogy alapvetően együttérzéssel szemléli Magyarországot a XX. századi tragédiák kapcsán, illetve azok fényében vizsgálja a sötétebb korszakokat.

Mint írja, a Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak történetéről nemrég kiadott kötet “emlékeztet, mennyi szenvedés, mennyi düh rejlik ebben az országban, melyet a XX. századi történelem megannyi nagy tragédiája feldúlt és megsebzett: a két világháború, a nácizmus és a kommunizmus”.

Romanato összefoglalja Magyarország helyzetét a Monarchián belül, majd az I. világháború végén kialakult új állapotokat: „Olyan trauma ez, melyből máig nem tért magához ez az ország, s amely mindmáig befolyásolja politikáját, amint azt a könyv lapjain a budapesti külügyminiszter, Szijjártó Péter is aláhúzza: Magyarország nem mond le, soha, semmilyen körülmények között egyetlen polgáráról sem, bárhol legyen is.”

Az I. világháborút követő katasztrófa következményei: kétharmadnyi területét vesztett ország, hirtelen ellenségként kezelt püspökök, haza és identitás nélkül maradt papok és hívek, mindenütt terjedő féktelen nacionalizmus. Mindezt súlyosbította a Tanácsköztársaság bolsevik forradalmi kísérlete, amiről a bécsi nuncius is hírt adott. A szombathelyi püspököt letartóztatták és életéért aggódtak, de a későbbi Mindszenty hercegprímás is börtönbe került.

A Horthy Miklós vezetésével kialakult „király nélküli királyságban” a féktelen irredentizmus és revizionizmus, valamint a bajokért felelős az USA- és Franciaország-ellenes érzelmek domináltak. Az egyház a rendszer egyik oszlopa maradt. A vatikáni Államtitkárságon megelégedetten vették tudomásul, hogy az új nuncius diadalmas fogadtatásban részesült Budapesten – emeli ki Romanato.

A két háború közötti magyar katolicizmusról a történész professzor az alábbi összefoglaló értékelést nyújtja: „A szent és profán ilyetén elegye, mely a Habsburgok régi államegyházi rendszerének számos vonatkozásában folytatása volt, a püspökökből „nagyurat” csinálva, míg a klérusból alkalmazottakat (a megjegyzés Angelo Rotta nunciusnak Pacellihez írott 1935-ös jelentéséből származik), nem volt immár korszerű és bizony aggodalommal töltötte el XI. Piuszt, aki ugyanakkor csodálta az intézményes magyar katolicizmus szervezeti és politikai erejét.”

Ugyanakkor Romanato rámutat, hogy a kötet tanulmányaiból kitűnik: az egyház jogainak az állami törekvésekkel szembeni védelme (főkegyúri jog, püspöki kinevezések, eskü) mindig is elsődleges kérdés maradt a magyar egyház számára.

A szerző megjegyzi, hogy II. világháború idején a nácik elfogadottságában szerepet játszhatott a húsz éven át táplált magyar irredentizmus és revizionizmus is. Ugyanakkor Budapesten zajlott Angelo Rotta nuncius és Gennaro Verolino titkár zsidókat mentő tevékenysége is. A háború után pedig a szovjet kommunizmus vette át az uralmat és heves katolikus-ellenes harcot indított, mely éppen Rotta nuncius kiutasításával, s a nunciatúra bezáratásával kezdődött, majd pedig Mindszenty József prímás életfogytiglani börtönre ítélésével tetőzött 1948-ban.

A Mindszenty-kérdésről már egy másik tudományos rendezvényen esett szó –utal Romanato „A hallgatás egyháza és a pápai diplomácia” című 2016 őszi velencei konferenciára (ld. program - pdf) – melynek előadásai ugyancsak kiadásra várnak.

2017. április 20., csütörtök

Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár felszólalása a „Romák helyzete Európában” konferencián


Magyarország Szentszéki Nagykövetsége április 7-én nemzetközi konferenciát szervezett „A romák helyzete Európában” címmel. Megnyitóbeszédet mondott Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár asszony (EMMI), a két fő előadást pedig Peter Turkson bíboros, a vatikáni Emberi Fejlődés Dikasztérum prefektusa, illetve Franz Salm, a Szuverén Máltai Lovagrend roma-ügyi nagykövete tartotta. Egyházi és világi szakértők, illetve szentszéki nagykövetek konkrét helyzeteket és példákat emeltek ki az egyes európai országok roma-integrációs gyakorlatából. A rendezvényt Ferenc pápa külön üzenetben köszöntötte.
 
Közzétesszük Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár beszédének magyar szövegét.
 
* * *


Eminenciás és Excellenciás Urak! Nagykövet Urak! Mélyen Tisztelt résztvevők!

Langerné Victor Katalin a roma-integrációs konferencián
roma népi motívumokkal díszített ruhában

(Foto: Várhelyi K.)
A romák közössége ma a legnagyobb olyan európai kisebbség, amelynek tagjai évszázados vándorlás után szinte valamennyi európai országban jelen vannak. Ugyanakkor nem rendelkeznek anyaországgal, egységesen használt nyelvvel, és a kultúrájuk is széttagolt.

Ami a romák valamennyi népcsoportjában közös, az a számkivetettség, az általános szegénység, a háttérbe szorulás, a jövőtlenség, és igen gyakran az egyenlően gyakorolható jogok hiánya. A többségi társadalmak általában idegennek és problematikusnak tekintik őket és csak kevésbé hajlandóak velük a párbeszédre, s még kevesebbet tesznek a felemelkedésük érdekében.

Viszont a romák közössége számít az Istenhívő keresztények szolidaritására és reménykedik az integrációban, a békében és a befogadásban.


2017. április 7., péntek

Ferenc pápa üzenete a "Romák helyzete Európában" konferencia résztvevőihez

Ferenc pápa külön üzenetben köszöntötte a Magyarország Szentszéki Nagykövetsége által szervezett "Romák helyzete Európában" konferencia résztvevőit, amelyet Peter Turkson bíboros, az Emberi Fejlesztés Dikasztériumának prefektusa olvasott fel.

* * *
 
A Vatikánból, 2017. április 4.

Őeminenciája Peter Turkson bíboros
az Emberi Fejlesztés Dikasztériumának
Prefektusa

Őszentsége Ferenc Pápa örömmel értesült a 2017. április 7-én tartandó konferenciáról, melyet Magyarország Szentszéki Nagykövetsége szervez a romáknak a tágabb európai közösségbe történő integrációjáról. Őszentsége arra buzdítja az összegyűlteket, hogy vegyék számba a roma közösségnek a társadalmi részvételből és annak előnyeiből való kirekesztettsége számos módját, hogy válaszokat találhassanak azon akadályok meghaladására, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy alapvető jogaikkal éljenek és kötelességeiket teljesítsék. Mert csak „akkor lehetséges békés együttélést építeni, melyben a különböző kultúrák és hagyományok saját értékeiket nem az elzárkózás vagy a szembenállás révén, hanem párbeszéddel és integrációval építik”, ha egyéneknek és közösségeknek megvan a szabadsága, hogy teljességgel részt vegyenek a közéletben és hozzájáruljanak ahhoz. (Ferenc pápa beszéde a Roma Zarándoklat résztvevőihez, 2015. október 26.). Ily módon megóvják és előmozdítják a társadalom minden tagjának javát, s a leginkább kirekesztettek részt vehetnek a közösség életének egészében. Ezen megfontolásokkal Ferenc pápa a résztvevőket imádságos jókívánságairól biztosítja, s kéri rájuk a béke és erő isteni áldását.

Pietro Parolin bíboros
államtitkár

Franz Salm máltai lovagrendi nagykövet, Peter Turkson bíboros
és Eduard Habsburg nagykövet a konferencián (Foto: Várhelyi Klára)

2017. április 5., szerda

Csévharaszti küldöttség a Szentatyánál


Az április 5-i általános kihallgatás végén fogadta Ferenc pápa a csévharaszti Irgalmasság Szigete küldöttségét Antal András diakónus és Mocsáry Balázs polgármester vezetésével, akik a Húsvétra készülvén egy szép füstölt sonkát nyújtottak át neki.

Ezt megelőzően 72 füstölt sonkát és három levágott kisbárányt adtak át a Vatikánban a Szent Márta Ház konyháján, illetve a „pápa éléskamrájában”, ahonnan a sonkák majd eljutnak Ferenc pápa szegényeihez.

A Szentatya meghallgatva Antal András elbeszélését az Irgalmasság Szigete karitatív és szociális tevékenységéről őszinte szívvel mondott köszönetet – nemcsak a sonkákért, de mindazért, amit odahaza a szegényekért tesznek.

A küldöttséget Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet kísérte a Szentatyához.
Csévharaszti sonka-adomány Ferenc pápának
(fotó: Koszticsák Sz.)
További fényképek az Osservatore Romano honlapján.

2017. március 31., péntek

„Romák Európában – Pasztoráció és társadalmi integráció”

Magyarország Szentszéki Nagykövetsége 2017. április 7-én, a Nemzetközi Roma Nap alkalmából nemzetközi szakmai konferenciát szervez Rómában, Roma People in Europe – Pastoral Care and Social Integration” (Romák Európában – Pasztoráció és társadalmi integráció) címmel.

Az április 7-i roma-integrációs konferencia programja


A konferencia célja, a 2011-es magyar EU-elnökség idején elfogadott roma-integrációs stratégiára utalva bemutatni, hogyan áll egyes EU-tagállamokban a romák társadalmi integrációjának helyzete. Az általános helyzetleírás mellett elsősorban pozitív példákra, ténylegesen megvalósult integrációs projektekre, s kiemelten az egyházi, vallási jellegű kezdeményezésekre kívánja helyezni a hangsúlyt.
Az egynapos konferencia az intézményes üdvözlőbeszédeket követően (magyar részről Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár asszony) két átfogóbb előadással kezd, melyeket Peter K. A. Turkson bíboros (Szentszék), illetve Franz Salm, a Máltai Lovagrend roma-nagykövete tartja. A konkrét projektek és tapasztalatok bemutatása sorában Magyarországot két illetékes püspök és egy érintett roma fiatalember képviseli.
 
A rendezvény célközönsége a roma pasztorációval foglalkozó római/vatikáni szakemberekből, a római egyházi egyetemek hallgatóságából, a szentszéki diplomáciai testületből és a szentszéki hivatalok tisztviselőiből tevődik majd össze.
 
A konferencia a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.
 
 
A konferencia kísérő rendezvényei között kerül megrendezésre, április 5-én este, a Magyar Cigányválogatott és a Svájci Grda focicsapatának immár hagyományos mérkőzése, melyen az idén a Magyarországi Német Kisebbségi Válogatott csapata is szerepel.
 
  
 


2017. március 27., hétfő

Az EU 60. évfordulója – találkozás a Szentatyával


Ferenc pápa az európai országok állam- és kormányfőit fogadta március 24-én délután, a Vatikánban, a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulója alkalmából.
A találkozón, melyre az Apostoli Palota ún. Királyi Termében került sor, Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök és Antonio Tajani EP-elnök üdvözlőbeszédét követően Ferenc pápa mondott beszédet.

(Fotó: OR)
A részt vevő állam- illetve kormányfőket, köztük Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, Ferenc pápa külön is köszöntötte.

A különkihallgatást záró hagyományos csoportkép a Sixtus-kápolnában készült.
(Fotó: OR)
(További fényképek a vatikáni fotószolgálat honlapján.)

2017. március 24., péntek

Könyvbemutató Rómában – „Szentszék és Magyarország diplomáciai kapcsolatai 1920-2015”


A Pápai Gergely Egyetemen mutatták be a „Szentszék és Magyarország diplomáciai kapcsolatai 1920-2015” (Rapporti diplomatici tra la Santa Sede e l’Ungheria  - 1920-2015) című tudományos kötet olasz kiadását, mely a 2015-ben szervezett két konferencia anyagait gyűjti egybe. (A magyar kiadás bemutatójára tavaly márciusban került sor Budapesten.)

A Szentszéki Magyar Nagykövetség által a Pápai Gergely Egyetemmel és a Pápai Történettudományi Bizottsággal együttműködésben szervezett eseményen felszólalt az egyetem történettudományi karának dékánja, P. Marek Inglot SJ, a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke, P. Bernard Ardura O.Praem, valamint Roberto Regoli és Igor Salmič OFM egyetemi tanárok. A kötet létrejöttének hátterét és célját annak szerkesztője, Dr. Fejérdy András (MTA TTI) mutatta be, zárszót Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet mondott.

Marek Inglot dékán örömének adott hangot, amiért színvonalas magyar kiadvány bemutatójának adhat otthont, valamint hogy a kötetben az egyetem több volt hallgatójának tanulmánya olvasható. Bernard Ardura a kötetet méltatva aláhúzta, az lehetővé teszi a fiatal magyar egyháztörténész generáció eredményeinek becsatornázását a nemzetközi tudományos életbe, illetve további kutatások számára is kiindulási alapként szolgál.

Könyvbemutató a Pápai Gergely Egyetemen
Roberto Regoli professzor rávilágított, hogy a magyar vonatkozású kötet jól kiegészíti a közép-európai térséget érintő szentszéki diplomáciai erőfeszítésekről alkotott eddigi képet.  Különösen a két háború közötti időszak érdekes ebből a szempontból, mert több akkor kitapasztalt eljárás és kiforrott megközelítés – aminek Magyarország volt a kísérleti terepe – a későbbi évtizedek során is jellemezte a Szentszék diplomáciai fellépését. A kétoldalú kapcsolatok utóbbi évtizedeit bemutató anyagokat aktuálisnak és politikatudományi szempontból is érdekfeszítőnek nevezte.

Igor Salmič professzor a magyar ügyek apropóján kiemelte a két háború közötti időszak egyházi/vallási relevanciájú kisebbségi kérdéseit is, utalva az akkori jugoszláv királyságban tapasztalható problémákra, illetve arra, hogy az utódállamok sok esetben megsértették a békeszerződésben e téren vállalt kötelezettségeiket.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával a Vatikáni Könyvkiadó (Libreria Editrice Vaticana) gondozásában megjelent kötet méltó emléket állít a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele 25. évfordulójának, s egyúttal értékes magyar hozzájárulással gazdagította a nemzetközi tudományos életet is. A könyvbemutató a KKM Tudománydiplomáciai Főosztálya támogatásával valósult meg.


 
 

2017. március 13., hétfő

2017. március 9., csütörtök

Miniszteri látogatás Tolentinóban – Andrea Carradori, a Szent Szív Testvérület perjelének üdvözlőbeszéde


Andrea Carradori, a tolentinói Szent Szív Testvérület perjele az alábbi beszéddel köszöntötte városukban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert március 8-án.
A tolentinói Szt. Szív templomnál felirat hirdeti a magyar kormány támogatását
 
* * *
 
A Magyar Kormány december 16-i határozatát nemes szavak kísérték, melyek megérdemlik, hogy márványba véssék őket: „Európa jövőjét egyedül az szolgálhatja, ha visszatalál keresztény értékeihez, amik ma is a legfontosabb közösségteremtő erőt jelentik egy település és egy ország számára. Ehhez pedig arra van szükség, hogy ugyanazzal a természetességgel állítsuk helyre Isten házát egy földrengés után, mint ahogy ezt saját hajlékunkkal is tennénk.”

Szükségtelen minden további hozzáfűznivaló annak az örömnek kifejezésére, amely bennünket eltölt azt olvasván, hogy Magyarországon a keresztény öntudat nem szégyen forrása, vagy esetlegesen ennél is rosszabb, tiltott; hanem ellenkezőleg, egy nép büszkén vállalja keresztény mivoltát és Isten áldását kéri.

Amint azt Magyarország 2012-es Alkotmányában olvashatjuk: Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” […] „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.”
A tolentinói Szent Szív templomban
(Fotó: Cronache Maceratesi)

A földrengést megelőzően városunk történelmi belvárosa jelentős, zarándokokat és turistákat vonzó vallási és művészeti örökséggel bírt: a San Catervo templom, a város védőszentjének társszékesegyháza csakúgy, mint a Szent Miklós-bazilika, az egész világon ismertek. Továbbá a Szent Ferenc és a Szent Kereszt templomok, a Madonna della Tempesta-kegyhely és a Jézus Szent Szíve templom, mely utóbbit Vincenzo Maria Strambi megyéspüspök mentett meg a pusztulástól a napóleoni eseményeket követően, és amelyet Jézus Szent Szívéről nevezett el, rábízván az őáltala alapított testvérületre.

Szeretett Ferenc pápánk kedves szavával élve „híd” veretett a szolidaritás és közös hit nevében városunk és a nemes Magyar Nemzet között. A Pápai Államtitkárság ezen „dicséretes esemény” alkalmából levélben adott hangot ad a kezdeményezés feletti örömének, amely az európai államok közötti szolidaritás értékes megnyilvánulása, szembesülvén  a földrengés következményeivel, a tragédiával, amely  keményen sújtotta Tolentino vallási, történelmi és művészeti hagyatékát.

A földrengésbiztossá tétel és a templom, valamint a lelki  és iskolaidő utáni felfrissülésre szánt, több plébániát kiszolgáló oratórium helységeinek újjáépítését célzó munkálatokat  a maguk szakterületének kiválóságaira, Gianfranco Ruffini mérnökre és Massimo Fiori építészre bíztuk. Személyükben a kimagasló szakmai elkötelezettség és a régiónk kincsei iránti szenvedély egyesül.

Ezúton mondok újból köszönetet a Külügyminiszter Úrnak, a kiváló parlamenti képviselőknek, a Magyar Kormánynak és mindenekelőtt Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak, akit érdemeinek elismeréseképpen, egyházmegyénkkel egyetemben,  a Nemzetközi „Regina Elena, regina della carità” díjjal jutalmaztak. Végül engedjék meg, hogy külön hálámat fejezzem ki  Magyarország főkonzuljának, Dr. Timaffy Juditnak, aki emberségével és lelkiségével mellettünk állt e nehéz időkben és Őexcellenciájának, Habsburg-Lotharingiai Eduardnak, Magyarország Szentszéki Nagykövetének, aki két alkalommal is felkerese városunkat.

(fordította: Herczeg Adrián)
Találkozó a tolentinói polgármesteri hivatalban
(fotó: Cronache Maceratesi)

 

2017. március 8., szerda

Szijjártó Péter külügyminiszter látogatása Tolentinóban

Március 8-án Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter felkereste a közép-itáliai Tolentino városát, ahol a magyar kormány támogatásának köszönhetően a következő hónapban elkezdődhet a Szent Szív és Szent Benedek templom helyreállítása.
A polgármesteri hivatalban Giuseppe Pezzanesi polgármester, Emanuele Della Ceca alpolgármester, Roberta Preziotti megyei prefektus, Nazzareno Marconi maceratai püspök, Andrea Leonesi plébános és Andrea Carradori, a Szent Szív Testvérület perjele fogadta.
 
Tolentinóban (fotó: Cronache Maceratesi)
 
Pezzanesi polgármester kijelentette, Tolentinó közössége mindörökre hálás a magyar kormánynak a támogatásért, amivel hozzájárul a város kulturális és lelki értékei megmentéséhez. Elmondta továbbá, hogy a város 9000 lakosa maradt fedél nélkül a földrengés következtében, akiknek mintegy fele több évre is ideiglenes lakásokban kényszerül élni.
Mons. Nazzareno Marconi megyéspüspök felhívta a figyelmet, hogy a 2016 nyarán és őszén történt földrengés következtében a kisváros minden temploma használhatatlanná vált, s éppen ezért nagy jelentősége van, hogy magyar kormány támogatásának köszönhetően várhatóan már idén ősszel újra megnyílhat az első belvárosi templom a hívek számára.
 
A tolentinói polgármesteri hivatalban
(foto: Cronache Maceratesi)
 
Szijjártó Péter külügyminiszter az alábbi szavakkal indokolta a magyar kormány gesztusát:
„Magyarország Kormányának meggyőződése, hogy sem Magyarországnak, sem Európának nincs jövője a kereszténység nélkül. Nem szabad ezért szégyelleni keresztény hitünket, hanem inkább bátran meg kell azt vallani. A keresztényellenesség az utolsó elfogadott előítéletnek tűnik és a világon a kereszténység a legüldözöttebb vallás. Ezért figyel oda a magyar kormány a bajban levő keresztényekre, s különösen is a közel-keleti keresztényekre, akiket az elmúlt időszakban többféleképpen is segítettünk. Amikor Önök, tolentinóiak hozzánk fordultak segítséget kérve a földrengésben megsérült templomuk számára, nem sokat gondolkoztunk rajta. Megtiszteltetésnek érezzük, hogy hozzánk fordultak, s hogy Olaszországban tudják, Magyarországon erősen keresztény politikát folytatunk. Nem akartunk csalódást okozni.
Én a bencésekhez jártam iskolába, ezért személyes megtiszteltetés is, hogy egy olyan templomon segíthetünk, amelynek egyik védőszentje Szent Benedek. Köszönjük szépen, hogy a veronai busztragédia áldozataiért misét mutattak be. Éppen Veronából jövök, ahol köszönetet kívántam mondani a buszbaleset kapcsán a mentésben résztvevőknek. Az olasz és a magyar nép közti barátságot szorosabbra fűztük: a barát akkor mutatkozik meg igazán, ha baj van. Önök ezt megmutatták s mi is megpróbálunk hasonlóan cselekedni. Talán tényleg nem véletlen, hogy zászlóinknak ugyanazok a színei.”
 
A Szent Szív templomban (foto: Cronache Maceratesi)
 
Pezzanesi polgármester és Carradori perjel vezetésével a miniszter és kísérete, köztük Paczolay Péter római és Habsburg-Lotharingiai Eduard vatikáni nagykövettel, megtekintette a Szent Szív és Szt. Benedek templomot, tájékozódott a földrengés okozta károkról és a munkálatok kezdetéről, valamint találkozott a környéken élő magyarokkal.